Olimpia fizikából?

Az ,,Olimpiai játékok'' nevű sporteseménnyel ellentétben nem négyévente, hanem évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Fizikai Diákolimpia (International Physics Olympiad, röviden IPhO) a világ legfontosabb és legnagyobb szabású fizikaversenye, melyen napjainkban több mint 80 ország vesz részt. Minden ország legfeljebb öt diákot delegálhat az olimpiára, akik teljesen egyéni versenyben egy elméleti és egy mérési versenynapon mérik össze tudásukat. A legjobban szereplő diákokat az elért pontszámuk szerint csoportokba sorolják, majd ennek megfelelően arany-, ezüst-, bronzérmet vagy dicséretet kapnak. Manapság már több, kisebb nemzetközi diákolimpia is létezik, ezekek közül Magyarország az Európai Fizikai Diákolimpián (EuPhO) vesz részt az IPhO-n kívül.

Magyar Fizika Diákolimpiai Szakkörök

A Nemzetközi Fizikai Diákolimpiára való felkészülést az ország hat nagyvárosában (Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár) működő diákolimpiai szakkörök segítik. Ezek minden középiskolás számára nyitott, heti/kétheti rendszerességű foglalkozások, amelyeken elsősorban elméleti feladatok megoldására kerül sor. Az aktuális szakköri feladatok mindig egy héttel korábban kiosztásra kerülnek, így a diákoknak van idejük és lehetőségük a furfangos, nehéz fizikai problémákon töprengeni. A szakkörökön aktívan résztvevő tanulók további munkával kiegészítve (KöMaL fizika pontversenyeibe való bekapcsolódás, otthoni feladatmegoldás, diákoknak szóló szakirodalom olvasása) nagymértékben fejleszti fizikai gondolkodásukat, számolási és problémamegoldási képességeiket. A megszerzett tudás birtokában a szakkörösöknek esélyük nyílik olyan magas színvonalú fizikaversenyeken való sikeres szereplésre, mint az Eötvös-verseny, fizika OKTV és a Kunfalvi Rezső Olimpiai Válogatóverseny.

A magyar fizika diákolimpiai csapat kiválasztása

Mind az EuPhO-ra, mind az IPhO-ra a diákolimpiai csapat kiválasztása a többfordulós Kunfalvi Rezső Olimpiai Válogatóversenyen megszerzett pontszám alapján történik. A Kunfalvi-verseny első fordulója egy online feldatsor megoldásából és annak beküldéséből áll (2,5-3 órás). Ezen minden középiskolás diák részt vehet. Az ezen nyújtott teljesítmény alapján továbbjutó versenyzők egy 3-4 hetes online felkészítő foglalkozásokon vesznek részt. Itt olyan témakörök kerülnek elő, amelyek a diákolimpiákon előfordulhatnak (IPhO hivatalos tematikája, más néven Syllabus), de manapság a középiskolai tananyag perifériáján vannak, vagy nem is tartalmazzák (pl. rezgések, hullámok, modern fizika). Egy héten 2-3 darab 1,5-2 órás szakköröket tartunk, majd azokat követően hetente egy-egy online villámversenyt hirdetünk meg a diákoknak, ami az azt megelőző heti témakörrel kapcsolatos feladatokat tartalmaz 2,5-3 órára. A válogatóverseny jelenléti döntője a felkészítési időszak után következik. A döntőben az olimpiával megegyező körülmények között kell a diákoknak egy 5 órás elméleti és egy 5 órás kísérleti feladatsort megoldaniuk. A teljes válogatóversenyen nyújtott eredmények alapján az olimpiai csapatba az öt, legtöbb pontot szerzett diák kerül be. Mivel a kiválasztási folyamat vége általában áprilisban van, ezután is még van lehetőség a csapattagoknak további, főként mérési felkészítésekben részt venni a BME-n.

A Nemzetközi Fizikai Diákolimpiák története

Az első diákolimpiát 1967-ben Varsóban tartották, és azóta (néhány korai kivételtől eltekintve) minden évben megrendezik. Az olimpia megrendezésének gondolata már sokkal hamarabb felvetődött, amit leginkább az 1959 óta Nemzetközi Matematikai Diákolimpia sikere inspirált. A fizikai diákolimpiák megszületése három fizika professzor munkájának és összefogásának köszönhető: Czeslaw Scislowski Lengyelországból, Rostitlav Kostial Csehszlovákiából és Kunfalvi Rezső Magyarországról dolgozott az olimpiák létrehozásán. A magyar fizika tehetséggondozás területén végzett kiemelkedő munkájának tiszteletére a hazai diákolimpiai válogatóverseny ma a Kunfalvi Rezső Olimpiai Válogatóverseny nevet viseli.

Az első diákolimpián öt ország (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország Románia, és a rendező Lengyelország) vett részt három-három fős csapatokkal egy csapatvezető kíséretében. Az első diákolimpián négy elméleti és egy kísérleti feladatot kellett a versenyzőknek megoldaniuk. Az új alapszabályzat elfogadására 1984-ben Signutában, a svéd diákolimpia helyszínén került sor. Ekkor dönthetik el a rendező országok, hogy egy nagyobb lélegzetű vagy két rövidebb időt igénylő kísérleti feladatot tűznek-e ki a versenyen a három elméleti probléma mellett. Az alapszabály ekkortól mondja ki, hogy a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia legfőbb döntési szerve az úgynevezett Nemzetközi Bizottság, amelynek tagjait a résztevő országok csapatvezetői alkotják, országonként két fővel. A Nemzetközi Fizikai Diákolimpia munkájában immár több, mint nyolcvan ország vesz részt, ezeknek nagyjából a fele még nem rendezett olimpiát (Magyarország kettőt is tartott).

2017 óta Magyarország az EuPhO-n is részt vesz. A nemzetközi diákolimpiával ellentétben itt rövidebb terjedelmű feladatokat tűznek ki, ami természetesen nem azt jelenti, hogy könnyebb annál. Az elméleti forduló jellegében a hazai Eötvös-versenyre hasonlít. A kísérleti fordulóban a feladatok leírása sokkal rövidebb, mint az IPhO-n előfordulóké.

A diákolimpia programja

A fizikai diákolimpián két versenynap van (közöttük egy pihenőnap). Az első versenynapon kerül sor az elméleti fordulóra, ahol három feladatot kell a versenyzőknek megoldaniuk, melyek a középiskolákban tanított fizikának legalább négy területét átfogják. A második versenynapon egy vagy két kísérleti feladattal kell a diákoknak megbirkózniuk. Mindkét versenynapon öt óra áll a résztvevők rendelkezésére, mindkét forduló írásbeli. A versenyzők középiskolások lehetnek, felsőfokú tanulmányaikat még nem kezdhetik el a verseny idején. Egy csapat maximum öt diákból állhat, és jellemzően két csapatvezető kíséri el a diákokat a verseny helyszínére. A versenyzők a saját anyanyelvükön oldják meg az írásbeli feladatokat. A diákokat kísérő csapatvezetők feladata, hogy a versenyt megelőző este (gyakran egész éjszaka) elkészítsék a hivatalossá vált feladatok anyanyelvre történő fordítását. A feladatokat a rendező ország javasolja, melyek azután válnak hivatalossá, ha a Nemzetközi Bizottság megtárgyalta, módosította és végül szótöbbséggel megszavazta azokat. A versenyzők dolgozatait a rendezők is és saját csapatvezetőik is kijavítják, majd a pontokat egyeztetik. Minden versenyző pontszáma akkor válik hivatalossá, ha létrejön a megegyezés a rendezők által biztosított értékelők és a csapatvezetők között.

Az érmek kiosztása a pontszámok alapján meghatározott intervallumok alapján történik. A versenyszabályzat korábbi változata szerint az intervallumok határainak számítási módja a következő volt. A legjobb három versenyző pontszámát tekintették 100%-nak. Első díjat (aranyérmet) azok a versenyző kaptak, akik legalább 90%-os eredményt érnek el. A második díjhoz (ezüstérem) 78 és 90% közötti eredmény kellett, míg a 65 és 78% közöttiek harmadik díjat (bronzérem) kaptak. Az 50 és 65% közötti eredményt elért versenyzők dicséretben részesültek.

A jelenleg érvényben lévő szabályzat szerint az érmekhez tartozó ponthatárok meghatározása másképp történik. Aranyérmet a résztvevő diákok pontszám szerinti felső 8%-a kap, aranyat vagy ezüstöt a diákok legjobb 25%-a, arany-, ezüst vagy bronzérmet a legjobban teljesítő 50% kap, legalább dicséretben pedig a résztvevők 67%-a részesül.